Sokan talán nem tudjátok, hogy a Magyar Televízió meghatározó kulturális műsoraiban dolgoztam húsz éven át. Később a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria online videókommunikációjának elindításában vettem részt, hét éven keresztül.

Művészeti filmeket rendeztem, forgattam, vágtam, riportokat készítettem – egy olyan időszakban, amikor a digitális művészeti tartalomgyártás még gyerekcipőben járt.
A vizuális művészetek, a zene és a tánc világa mindig is közel állt hozzám – szakmailag és személyesen is. A kortárs művészeti élet számos szereplőjével készítettem interjúkat.

Mostanában a Glamour rendszeres szerzőjeként olyan témákban írok, amelyek a nőket a legmélyebben érintik – őszintén, tabuk nélkül, gyógyító erővel.
A művészportrékkal és vizualitással foglalkozó írásaim sokak számára inspirálóak lehetnek.

Megmutatok néhány régebbi televíziós műsoromat is. Elsőként az Optika című műsorunkból hozok egy epizódot, amelyben Anna Zaboeva volt a vendégem. Két részletben fogom feltölteni – nem HD-minőségű, de annál kedvesebb emlék.

Anna Szibériából érkezett Magyarországra, és azóta, mióta forgattunk, már egy másik országban él, két kisgyermek édesanyja lett, de okoldalúsága továbbra is lenyűgöző: a dokumentumfilmezéstől az íráson át annyi minden érdeki, hogy a kreativitása szinte áramlik belőle – csak csodálni lehet. Talán pont ez inspirál Annában, mert én sem tudok egy dologra fókuszálni kizárólagosan, áramlok mindenfelé, ami szenvedélyesen érdekel.

Személyes emlék számomra, hogy életem egyik mélypontján – amikor nőgyógyászati műtétre készültem, és még nem tudtam, mi lesz a kimenetele (végül szerencsére minden rendben volt) – felhívtam Annát. Azt mondtam neki, szeretnék vele készíteni egy saját papucsot, amiben bemegyek a kórházba.
És megcsináltuk. Kalapáltunk, szabtunk, és végül ott ültem a műtét előtt a váróban, a két lányommal és a párommal – a rózsaszín, nyuszis, egyedi papucsomban, már a kórházi fehér megkötős ruhában. 
Féltünk, persze, de közben a nyuszis papucs szürreálisan mókásan és vígasztalóan festett a kórházi járólapok hűvös magányában.  Még a műtős fiú is mosolygott és megkérdezte: „Na és ez a papucs is jön be a műtöbe? ”