Elérkeztél oda, hogy transzformáld a múltad fájdalmait, a traumáidat, megtanuld kivezetni a stresszt, hogy szabadnak , élőnek érezhesd magadat. Vágysz rá, hogy megéld az örömöt, a gyönyört, bőséget – és az öregedést is. Szeretnéd megtanulni, hogyan érezd a határaidat, és mondhass szeretettel nemet, hogyan lásd tisztán: merre tovább.

Szeretnél emlékezni ki vagy. A változást már nem kívül keresed. Van bátorságod elindulni beljebb – belenézni a szemébe a fájdalomnak, a pániknak, a stressznek, a haragnak, a csalódásnak, a bántásnak, az árulásnak. Van erőd, hogy ne elfuss a félelmeid elől, hanem – mély levegő, és szembefordulsz velük. 
A tested nem felejt. Gyógyulni is vele kapcsolódva  tudsz. 

“Amikor az Univerzum finoman rátámasztja a kezeit a válladra, közel húz, és a füledbe suttog: nem viccelek. Mindennek, ami színlelés, a megküzdési stratégiád, amelyeket azért fejlesztettél ki, hogy megvédd magad az alkalmatlanság érzésétől, hogy nehogy megsérülj – menniük kell. A páncélod megakadályoz abban, hogy kibontakozzanak az ajándékaid, melyeket kaptál az életben.” 
Brené Brown